A filmtörténet legborzasztóbb anyái

Az anyaság nem egyszerű dolog, sok dolog mehet félre, talán épp ezért is látunk annyi rossz szülőt a filmekben, közülük is talán inkább anyákat. Ez egészen sokrétű lehet, a skála az egocentrikustól a szimplán gonoszon át az egészen hibbantig terjed. Az ilyen karakterek ideálisak drámához, vígjátékhoz vagy akár horrorhoz is, ebből a 200 első randi (hétköznap 21:00-kor a VIASAT3-on) Ildikója bőkezűen hoz legalább kettőt. De ki a többi horromama, akit képrenyőn láttunk? (VIASAT3 / Labancz Viktória)

Hogy a bánatba lehet elfeledkezni valakinek a saját fiáról utazás, vakáció közben, ráadásul mindezt kétszer is? Na, ne már! (20th Century Fox)

Webkamerák, Blink-182, idióta frizurák – semmi különös, csak egy átlagos amerikai gimi a '90-es évek végén. S ha mindez még nem lenne elég, ott van az osztály idiótájának az anyukája, aki nemes egyszerűséggel elveszi a szüzességed. Stifler mamája örök klasszikus, igaz punk-rock életérzés, nem hiába ismerünk azóta punkzenekart is ezzel a névvel! (Universal Pictures)

Roald Dahl adaptációjában – ahol a főszereplő, Matilda állítólag Stephen King Carrie-jének gyerekkori alteregója – Perlman egy unalmas és igen suttyó anyát alakít, akit jobban érdekelnek a televíziós vetélkedők meg a manikűr, mint a saját lányának a különleges képességei. (TriStar Pictures)

John Waters sötéten hisztérikus, ám a felszínen pedáns külvárosi feleség karaktere valójában egy elborult és dilinyós személy, pont olyan, amilyet a Rózsaszín flamingók rendezőjétől várhatunk. A legrémisztőbb az egészben pedig az, hogy mindebből városi legenda lett, amely szerint a begolyózó tökéletes háziasszony sztorija valós történeten alapul. (Savoy Pictures)

A sors lehet arra ítél, hogy kemény piásként hozzámenj egy szerencsétlen stréberhez. De egy időparadoxonnak hála, megérkezik a jövőből a leendő fiad, hogy mindezt alapjaiban megváltoztassa. (Universal Pictures)

Stephen King szülőkaraktere azt sugallja, hogy a gyerekeknek sokkal, de sokkal jobb lenne felnőttek nélkül. Fratelli mamában különösen az aljas, ahogy Slothtal viselkedik, igazán gyűlölhetjük őt ezért. (Warner Bros.)

Ez a sztereotíp zsidó anyuka, amint a fiát kísérti a New York-i égbolt felett csak egy olyan borult elme teremtménye lehet, mint Woody Allen. (Buena Vista Pictures)

Vigyázat, szpojler riadó! Szegény Norman Bates. Noha a legtöbb anya szeret uralkodni a csemetéje felett, ugyanakkor annyira legalább figyelmes, hogy ne egye be magát teljesen a fiacskája agyába – vagy ne korholjon rá és ne csicskáztassa még a sírból is. (Universal Pictures)

Mrs. Robinson a romlott csábítók igazi alfája, már azelőtt lánya ifjú udvarlóira vadászott, hogy Stifler mamája tiniként belépett volna a gimibe. Erotikus kisugárzázásával nem igen hagyott választást a fiatal Dustin Hoffmann által játszott udvarlónak sem. Miután pedig elszerette lánya pasiját, azon mesterkedett, hogy még véletlenül se kerüljenek újra össze. S hogy mennyire volt erotikus Mrs. Robinson, érdemes meghallgatni Simon & Garfunkel filmhez írt azonos című dalát. (United Artists)

Mary alapjában egy igazi mintaszülő lehetne, ha nem hagyná figyelmen kívül gyerekét, a szexuális és fizikai zaklatásokról, no meg a tányérdobálásról nem is beszélve. Egy igazi Oscart érő alakítás, mégha ilyen anyai viselkedést – akkor is, ha tudjuk, hogy csak fikció – díjazni, nos, felemás. A színészi teljesítmény viszont tényleg nem lehet nem elismerni. (Lionsgate)

Habár Delia alapjában véve csak egy különc művész, aki szemmel láthatóan jól kijön a köntörfalazó lányával, mégis többet foglalkozik saját magával és művészetével. És ez sem túl menő. Sőt, tény, elég veszélyes és aljas húzás, amikor elfordulsz attól, akinek te adtál életet. Igaz, legalább a dolgok végül rendben jönnek. (Warner Bros.)

Újabb szpojler, szóval csak óvatosan! Az első Péntek-filmben még nagyon nem Jason volt a gyilkos – csak a drága mamája gátlástalan bosszúvágyának közönhetően vált azzá. (Warner Bros.)

Faye Dunaway őrülten túlzó alakítása az elszürkülő ikonról, Joan Crawfordról. Egyszerűen kísérteties. (Paramount Pictures)

A listánkon szereplő anyák többsége vagy egocentrikus, vagy zűrös karakter, netán eredendően ördögi és gonosz. Helen Bouches egyszerűen csak jót akar a fiacskájának, azonban épp ezzel telepszik rá az életére és löki őt egy szürke, hétköznapi létezésbe, a túlzott féltéssel pedig egészen egy „agykárosodásig” buborékban tartja. (Buena Vista Pictures)

Carrie-nek különleges, emberfeletti képességei vannak, és ha mindez nem lenne elég istencsapása egy tinédzser lány számára, bigottan vallásos anyja sem hagyja nyugton őt. Vad hangulatingadozásaiban és eszelősségében még arra sem képes, hogy felvilágosítsa a női lét rejtelmeiről. (United Artists)

Ráadásképp pedig íme, ki adta az ihletet a listához: Livia Soprano. A Maffiozók főhősének édesanyja egy igazi paranoiás, hataloméhes asszonyság. Arról nem beszélve, hogy mikor öregségében egyedül marad, és Tony ezért egy öregek otthonába helyezi, a drága mama megtorlásképp egy bérgyilkost küld a saját fiacskájára! (Moviestore Collection/Shutterstock)