Extrém szokások a világ minden tájáról.

A nálunk hagyományos ittas mennyasszonytánc és lányrablás kutyafüle azokhoz a dolgokhoz képest, amikről most olvasni fogsz. Adj hálát az égnek, hogy nem Kenyában vagy Borneón házasodsz!

Kínában a tuijáknál az a szokás, hogy a menyasszonynak az esküvő előtt egy hónappal minden nap egy órát sírnia kell. De legalább nincs egyedül: 10 nap múlva az anyjának, 20 nap múlva pedig a nagyinak is be kell csatlakoznia a pityergő-partiba.

A legrosszabbul talán a Borneón élő tidong népcsoport tagjai járnak. Ott ugyanis az a szokás, hogy a friss házasok a lagzi után 3 napig nem mehetnek vécére. Se kisdolog, se nagydolog, ötletünk sincs, hogy bírják ki - valószínűleg sehogy.

Az íreknél a menyasszonytánc nézhet ki elég hülyén. Egy régi hagyomány azt írja elő ugyanis, hogy az ara nem emelheti fel közben a földről a lábait, különben jön pár gonosz tündér, és elrabolják. 

Polinéziában biztos egy család se felhőtlenül örül, ha egy lány férjhez megy a berkeikből, ugyanis az esküvő részét képezi egy olyan rituálé, ahol a friss feleség családja a fölön hasal, miközben az ifjú házasok átgyalogolnak rajtuk. Ez pedig nem lehet túl kellemes.

Koreában az esküvő után a vőlegény lábát egy hallal csapkodják, mert a tradíció szerint így készítik fel a nászéjszakára. Hogy ez pontosan miben is segít, nem ismert.

Kenyában a maszájoknak vagy egy igencsak gusztustalan szokásuk: itt a menyasszony apukái az esküvő napján arcon és mellen kell, hogy köpjék a lányaikat. Mert ott ez jelenti az atyai áldást. Fuj.

Szintén afrikai szokás (szerencsére már csak kisebb falvakban tartják be), hogy a nászéjszakán ott van piruló ifjú feleség kedves mamája is. Hogy a három jelen lévő közül ez kinek a legkínosabb, azt nehéz lenne eldönteni.