Alex Browning már akkor érezte, hogy valami nincs rendben, amikor még fel sem szállt a Párizsba tartó 180-as járatra. Amikor azonban a gépen ülve, a felszállás előtti pillanatokban víziója támad, és tisztán lejátszódik előtte, ahogyan a repülőgép felrobban, akkor már biztosan tudja, hogy valami szörnyűség fog történni. Pánikba esve próbálja osztálytársait leterelni a repülőről. A teljes káoszt elkerülendő Alexet és hat társát leszállítják a gépről. A csalódott és dühös csoport elkeseredetten nézi, ahogy a gép felszáll... majd hirtelen hatalmas tűzgolyóvá változva felrobban. Habár Alex megérzése megmentette a többiek életét, mégsem tudják eldönteni, hogy hálásak legyenek-e neki, vagy inkább őt okolják a történtekért. Senki sem tudja mire vélni a dolgot. Alexet megbélyegzik, és kiközösítik, az FBI pedig minden lépését szemmel tartja. Az igazi rémálom pedig még csak most kezdődik. A baleset után nem sokkal különös körülmények között meghal az egyik túlélő, és a furcsa halálesetek ezzel még nem érnek véget. Alex hamarosan ráébred, hogy valahogy keresztül húzták a halál számításait, sorsukat azonban ők sem kerülhetik el sokáig. Hacsak, rá nem jönnek a "haláli" logikára, és meg nem próbálnak lépéselőnybe kerülni, a lelketlen és soha testet nem öltő végzettel szemben. A Végső állomás olyan klasszikusokhoz nyúl vissza, mint az Omen, vagy a Rosemary gyermeke, ahol a rémisztő előjelek és a borzongató atmoszféra a feszültség teremtés legfőbb eszközei.
