15 maffiózó, akinek az ajánlatát nem utasítjuk vissza

A filmtörténet tele van kőkemény bűnözőkkel, legtöbbjüket ráadásul valódi személyek ihlették. Az igazán emlékezetes nehézfiúkban egyvalami biztosan közös: gátlástalanul törnek a csúcs felé (ahonnan általában sokkal nagyobb tempóban csúsznak jóval mélyebbre, mint amire számítottak). (Moviestore Collection/Shutterstock)

Al Capone, also az eredeti sebhelyesarcú, a mai napig minden kisstílű bűnöző példaképe, aki szesztilalom alatti Chicago teljhatalmú uraként bármit megengedhetett magának. Robert DeNiro fantasztikusan mutatja meg az idealizált kép mögött lakozó szociopata szörnyeteget Brian De Palma filmjében. (Moviestore Collection/Shutterstock)

Jack Nicholso valószínüleg a nyaralója teraszán limonádét szürcsölve is képes lenne Oscart érő alakításra, de Scorsese filmjében olyan gyomorszorítóan hozza a hidegvérű, az emberei életét nem sokra tartó nagyfőnököt, hogy még talán a valódi Frank "Miniszterelnök" Costello is berezelt volna tőle. (Moviestore Collection/Shutterstock)

De Niro’s első rendezésének alapját Chazz Palminteri színdarabja adta, aki végül maga játszotta a helyi kisfőnököt, Sonny LoSpecchiot, aki pár utcányi birodalma fölött legalább olyan erős kézzel uralkodott, mint a nagypályás gengszterek. (The Moviestore Collection Ltd/Shutterstock)

Az 1953.-ban készült film főszereplője egy köztiszteletben álló gengszter megbízható, ámde brutális módszerekkel dolgozó jobbkezéről szól, akinek "szakmai" ambíciójánál csak a vérszomja nagyobb. (Columbia/Kobal/Shutterstock)

A valódi Frank Lucas megérhette, hogy lássa Denzel Washingtont saját magaként a filmvásznon. Lucas az ellenlábasait és a rend őreit ésszel kicselező dörszölt maffiózóként lett ismert, de nem ment a szomszédba némi fizikai fenytésért sem. (Universal/Scott Free/Kobal/Shutterstock)

Szöges ellentéte Frank Lucas-nak Nicky Santoro, aki lényegében minden szakmai vagy magánjellegű konfliktust kizárólag erőszakkal igyekszik megoldani, többnyire sikeresen. Nicky karakteréhez Anthony Spilotro adta az ihletet Martin Scorsese-nek. (Phillip Caruso/Universal/Kobal/Shutterstock)

Egy újab Scorsese film, ezúttal Daniel Day Lewis "Hentes" figurája, aki valósággal tobzódik embertársai kárára elkövetett bűnökben. A trágyától bűzlő, 150 évvel ezelőtti New York utcái kiváló hátteret szolgáltatnak a William Poole ihlette mocskos tettekhez. (Moviestore Collection/Shutterstock)

Az egyik első gengszterfilm (1931-ben mutatták be) témája mi más lehetne, mint a szesztilalom, a földalatti bárok és Chicago, a bűnös város. Tom Powers ebben a mocsárban valódi szörnyetegként éli mindennapjait, miközben családja felé próbálja emberi arcát mutatni. Az azóta megjelent, hasonló témájú filmekből is sejthetjük, mennyire megy ez jól neki... (Granger/Shutterstock)

A rengeteg amerikai közé azért befér egy (fikciós) tőről metszett orosz maffiózó is. Aki bírja a műfajt (márpedig ha eddig eljutottál a galériában, akkor nincs okunk mást feltételezni), érdemes erre a filmre is rászánni az időt. Nikolaj Luzsin (a határozottan nem szláv Viggo Mortensen alakításában) Londonban tengeti az ambíciózus, szervezett bűnözésnek berszállító kisiparos átlagos hétköznapjait, amikor bekopogtat hozzá a lelkiismeret. (Peter Mountain/Focus Features/Bbc/Kobal/Shutterstock)

Joe Pesci nagyot ment a Scorsese-filmek zsebpitbulljaként, Tommy karakteréért pedig egyenesen az Oscart is bezsebelte, teljes joggal. (Warner Bros/Kobal/Shutterstock)

Talán a legnagyobb név a listánkról, a család szintjén biztosan. A szervezet bűnözéstől eleinte elszakadni akaró, majd a Don szerepébe ijesztő sebességgel beletanuló középső Corleone fiú története csodás tanmese arról, hogy a "család" és a "hűség" szavakkal bármilyen aljasságot meg tud magának magyarázni az ember. (Moviestore Collection/Shutterstock)

Brian De Palma filmjének egészen furcsa utóélete van, mintha az amerikai álmot kergető, azt a maga zsigeri eszközeivel elérni képtelen fickó története veszett volna oda a rengeteg "Say hello to my little friend" poszter és feszülős pólóra nyomott Al Pacino sziluett között. Tony Montana vérszomjas volt, de kisstílű, nagy céljaihoz rövid látás párosult, ami a film második felében előtte tornyosuló stimulánskupacokat elnézve nem csoda. (Moviestore Collection/Shutterstock)

A nagybetűs Don, Marlon Brando páratlan alakítása örökre másik sávba terelte az amerikai-olaszokról kialakult képet, aminek hatását mai napig érezni. A régivágású, ám a modern világból lassan kivonuló családfő kimértségénél csak könyörtelensége rémisztőbb. (Moviestore Collection/Shutterstock)

Bob Hoskins első igazán nagy szerepében egy, az amerikai maffiát Londonba csábító angol gengsztert, Harold Shandet alakítja, akinek valaki egy sor autóba rejtett pokolgéppel igyekszik kedvét szegni az ingatlanspekulációtól. Haroldunk problémakezelése természetesen a nyers erőszak, valamint a szúró vágó eszközök és lőfegyverek használatára épít, miközben minden érintett fél a tisztességről és a lojalitásról papol. (ITV/Shutterstock)

A végére egy magát kevéssé komolyan vevő filmet és annak véreskezű (vagy inkább ketchupmarkú) főgonoszát hoztuk, aki a harmincas évek keménykalapos bűnözőit figurázza ki. A bajusz, a gépzsírral hátrakent haj és a túlbonyolított, garantált kudarcra ítélt leszámolási kísérletek csodás képet festenek nem csak a letünt idők szervezett bűnözéséről, hanem a nyolcvanas évek végének Hollywoodjában uralkodó állapotokról ("ezt így hogy engedhették mozikba?") is. (20th Century Fox/Kobal/Shutterstock)